Közömbös gyógyító ének.
Sziasztok!
Akkor én is elkezdem, ha már mindenki belelendült itt az írogatásba. Engem is Mogyi hívott, még nyáron beszéltünk erről Dankó pajtás kíséretében és már akkor nagyon tetszett ez a kezdeményezés, szívesen vagyok részese. (: Remélem tényleg elérünk ezzel valamit, ha mást nem is, legalább felhívjuk olyan dolgokra a figyelmet, amiknek nem szabad elveszniük, amik mellett nem kellene elsétálnunk szó nélkül. Most leírom én is, hogy sokat gondolkoztam, mit is írjak, mi az amivel elkezdhetném... És akkor megtaláltam. Nagyon régóta keresem ezt a kötetet, Kovács Ákos-Szív, seb, ész. Most találtam meg és rögtön ki is kerestem az egyik kedvencemet belőle, tehát ezt osztom meg veletek. (:
Közömbös gyógyító ének
Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsímogatni a fejed, nyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye, mindegy? Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Tényleg a kedvencem, olvassátok, jusson el oda, ahova el kell jutnia. Nem csak az értheti ezt, aki átélte, de leginkább mégis az értheti, aki tudja valakihez kötni ezeket a mondatokat. Ennyit akartam.
Tiszteletem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.