Holtág

Koncertre megyünk ma még a gödörbe kilencre.
V. nem gyakorol már elteszi azt a gitárt
Hagyja hogy egyensúlyozni tanuljon a húron a csend. 

És útközben V.-ről a zebrán lefújja a zöldet a szél
Berohanunk érte a kocsik közé
Féknyom-síneken viszik őket szándékuk elől
Mint táborba a foglyokat
De megmentjük őket, nem tudnak elütni. Végül elugrunk.  

Végre beérünk. Nem tudom hogyha Balázs a jövő heti órán megkérdi majd
Ki volt az a lány (Itt nem tudja a zajban)
Oldalamon lesz-e V. vagy csak átlátszódik a holnapomon 

De nem baj az se ha hátat fordítunk csigolyáink
Összekapaszkodnak majd mint fogaskerekek. 
Működtetik az emlékeket. 

Látom V. mással táncol. De nem vagyok féltékeny mert
Senkinek sem vetkőzhetne le jobban mint nekem otthon
bugyiján a lyukakba 

Türelmes vagyok, és tényleg ártatlannak gondolom magam
Pedig csak megspórolom bűneim úgy mint maradék kenyeret
Nehezebb, szar időkre  

Hogy mikor megcsal, sem ütöm meg
Ő meg hálás, pedig csak azért ölelem újra
Mert neki még. Neked már nem mondhatom: hülye kurva. 

http://www.dokk.hu/kolto2.php?id=16878

Azt hiszem erről nem kell túl sokat írnom pluszban. Olvasd, érstd, élvezd!