Cseh Tamás óriási zenész volt. És persze, hogy nem Lovasinál kezdődött a magyar alternatív zene, csak azelőtt nem alternek hívták. Kontroll csoport, Vágtázó Halottkémek, Európa Kiadó, mind-mind nagyon jók, csak hát nem éppen a mai fiatalság körében népszerűek. Az egykori rajongók most már 30-40 évesek.

Na ez egy nagyon érdekes téma. Sajnos sok az okos ember, úgyhogy nem lehet villogni itt a rocktörténeti műveltséggel:D. Igaza van Dairenek, Európa Kiadó. VHK és Sziámi éppen aktuális társasága. Korcsoportom azon zabolátlanul makacs ízlésű önjelölt zeneitörténésze vagyok, aki bár fiatalabb mint maguk a zenekarok (Teszem hozzá, fiatalabb vagyok a Kispálnál is:P) Mégis szívesen hallgatok meg egy ilyesfajta zenéket. Egyet nem, hiába tudom hogy mérföldkő meg minden, de "valaki mondja meg" (ahogy a méltán világhírű- bár én nem szeretem - LGT dalban) miért jó az Albert Einstein Bizottság?:P Röstellem, de én nem szeretem, van itthon egy rakat dal tőlük, de megse tudtam még hallgatni az összeset, mer annyira nem jut el hozzám a lényege, pedig tudjátok hogy eléggé nyitott vagyok az újításokra. AZt viszont senki se felejtse el, hogy az alternatív zene is pop zene! ne akarjuk ellentétbe állítani a kettőt, mert a Kispál meg a Groove House között elsősorban az igényesség és a célközönség húz határt. '90es évek közepe óta, pedig egyre inkább húz a kispál is a gitárpop felé, mint az eredeti értelembe vett alternatív zene felé. Ez önmagában nem baj. A baj, hogy ezeken a Kispál klisékenkevés zenekar tud túlnőni. És most clap your hands for Quimby,Heaven Street Seven, Kaukázus, 30y, Vadfruttik...nekik sikerült és híresek szerte a vidéken. Ja és ne feledkezzünk meg a Kispál utáni jelenlegi talán legnépszerűbb "alternatív" zenekarról se; a Kiscsillagról. Ha valaki nem ismeri el Lovasi művészi teljesítményét a Kispállal, akkor az hülye, nem kell szeretni őt, nem kell hallgatni őt, de el kell ismerni a munkáját. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Kiscsillaggal milyen számokat írnak Lecsó úrral ( Teljesen más a stílus mint a Kispál és a Borzé vagy a PUFé) Akkor egyértelmű, hogy Lovasi és Lecsó a magyar zenetörténetének trónján igencsak beleakarnak ülni Szörényi és Bródy ölébe. Hosszú lett:D