Halál?
Hali!
Meghaltunk, fiatalok? Olyan szépen indult a dolog, írjatok. Nekem sajnos nem nagyon jut téma eszembe, amire még van így erőm esténként, de most (csak egészen érintőlegesen), nézzünk egyet:
A magyar népzene helyzete.
Sajnálatos módon lényegében ilyen nincs. Sokan már egy jóizű magyar népdalt nem tudnak előkaparni valahonnan a távoli múltból, pedig az alapvető zenei műveltséghez és a mai zenék valós megértéséhez, meghallásához elengedhetetlen kéne, hogy legyen. A mai értelemben vett zene alapjait, a szabályszerűségek eredőjét jelentik a népdalok, melyeket nem csak illik, hanem jó is ismerni.
Egy személyes példa: zenesulin, ahova járok rengetegen húzzák a szájukat szolfézson, hogy minek ez, hülyeség, stb. Pedig, ha csak egy icipicit rárepülünk a zene milyenségére, elemzésére, rájövünk, hogy zeneelméleti ismeretek nélkül nagyon nehéz zenélni. Pedig azt ugye napról-napra többen akarnak. :)
Szerencsére van a mérlegnek egy másik serpenyője is, a régi magyar népdalok új köntösbe bújtatása. Erre volt példa az " A csitári hegyek alatt" c. Oi Va Voi szám.
10.000.000 Ft-os kérdés:
Honnan jön a szolfézs szó? Iszonyat hülyén hangzik.
Ami miatt pedig ez az egész eszembe jutott, az ez:
Jó, hogy van nekünk ilyen.
Írjatok!!!
Puszi, Pacsi, Pááá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.