A hetedik kör
Ebben a pillanatban fejeztem be a hetedik kör című filmet. Nehéz így irtelen mindent megfogalmazni, de néhány dolgot most le kell jegyeznem, nehogy elfelejtsem (később update).
A filmet Sopsits Árpád rendezte 2008-ban. Ez a rendező kamasztrilógiájának befejező része. Az első részről írtam már régebben, a címe Céllövölde, a második rész pedig a Torzók című film, amit sajnops még nem sikerült megnéznem, így jobb híján most a harmadik résszel folytatom az elemzést (véleményt).
"...olyan a film, mint tízemeletnyi zuhanás 
után arccal érinteni a betont." Ezt olvastam az egyik portos kritikában a filmrő és abszolút csak egyet tudok érteni. Két fiatal egyszerre lett öngyilkos néhány éve és Sopsits ennek az esetnek a lehetséges körülményeit jelenítette meg. A szereplők tizenévesek, szerelmesek is (talán), de a szexuális vágy mindenképp ott lappang bennük. Maya épp bátyja (Sanyi) naplóját olvassa. A napló ott kezdődik, amikor először felbukkant társaságukban Sebestyén. Ő idegen fiú volt, még sosem látták előtte, de sok olyat tanított nekik, amit máshonnan még nem hallottak. Megmutatta nekik a korlátaikat és a lehetőségeiket, pontosabban azt, hogy ha életet teremteni nem is, de elvenni tudnak. "Önmagam elpusztítása lehet a legnagyobb öröm." (ez más ismerős valahonnan: FC) Ezeket hallva, a gyerekek arra jutnak, hogy nincs Isten. Ami persze nem tetszik Gábor atyának, aki mindenképp a jó úton akarja tartani "báránykáit".
A film hangulata az elejétől a végéig vészjósló. Valami végig ott settenkedik a szereplők között, de a végéig még csak sejteni tudjuk, hogy mi az. Megteremti azt a hangulatot, amiben egy ilyen tragédia előfordulhat és nagyon is aktuális problémákat ábrázol (legalábbis, ahogy a hírekből kiderül). A nevelés, a korai szexuális érés és a vallás problémája mind fontos szerepet játszik a végkimenetel szempontjából.
Trill Zsolt jól alakít a filmben, de valahogy nekem akkor is idegen a templomban néptáncoló pap figurája. A főszereplők koruknál fogva elég tapasztalatlanok voltak. Kiemelnél Vilmányi Benettet és Erőss Tamást, akik fiatal koruk ellenére nagyin hitelesek voltak, le a kalappal előttük! A többi főszereplő is kitette a magáét a kulcsjelenetekben, de a film többi részében gyengébben teljesítettek. Sebestyént alakító Krikkay László engem egy gonosz Pén Péterre emlékeztetett, de ennek ellenére elég meggyőző volt.
Nekem személy szerint a Ken Parkot juttatta eszembe, valamint egy régebbi olvasmányomat, a Hova mennek a kacsák?-at. Mind a kettőt ajánlom figyelmetekbe!
Szerintem: 9/10
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.