Engedj be!
avagy egy művészfilm, horror-elemekből 
felépítve. (Eddigi) Életem egyik legnyagyobb filmélményét adta ez a film. Tomas Alfredson, svéd rendező munkájáról van szó, aki a 2009-es Titanic filmfesztiválon debütált filmjével.
A történet szerint Oskar, a magányos, visszahúzódó 12 éves fiú megismerkedik új szomszédjával, a ,,nagyjából 12" éves kislánnyal, Elivel. Eli megtanítja neki, hogy meg kell védenie magát az őt szekáló osztálytársaival szemben, Oskar pedig megtanítja Elit a morse-jelekre, hogy a lakásukat elválasztó falon át is beszélgethessenek azután. Eli egy nap hirtelen felbukkan Oskar ablakában, és azt kéri, engedje be a szobájába. Oskar természetesen behívja és a lány melléfekszik az ágyba, együtt alszanak. Észrevétlenül szerelem szövődik köztük, amit még az a tény sem tud megtörni, hogy Elinek gyilkolnia kell az életben maradásához: ő egy vámpír.
Eli léte viszont veszélybe kerül, amikor az idős férfi, Hakan, akivel él és aki rendszerint vért szerez neki, lelepzelődik és elviszi a rendőrség. Eli gyönyörű búcsút vesz Hakantól és úgy tűnik, örökre elválnak útjai Oskarétól. Ám végül megértik, hogy szükségük vagy egymásra, egyedül nem tudnának életben maradni.
A vilám egyik legszebb szerelmes története és a világ legjobb vámpírfilmje szerintem. Gyermekszerelem, vámpír-románc, vér és pusztulás jellemzi a filmet, de én mindenkinek csak ajánlani tudom. Bizonyára jót tett a film nézettségének a mostani Twilight-őrület, de a két film össze sem hasonlítható. A színészi játék csodálatos, még a gyerekek részéről is. A réndezés és a képek gyönyörűek. Tökéletes film.
Szerintem 10-ből 10 pontos.
Ezúton szeretnék bocsánatot kérni, hogy lusta voltam az íráshoz! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.