Holtág

Ejj, szépjóesét!

Nem tudok nagyon aludni, keresgélek a YouTubeon és hova lyukadok ki? Olyan zenékhez, amik még nekem is a 70-es éves kocsmáit juttatják eszembe. Pedig hát...

Semmi több, 3 zene, tessék:

Cseh Tamás

Olyan előadó, akit itthon rengeteget hallgatnak, de valahogy sosem tudtam megszeretni. Elképesztően röstellem, hogy csak úgy tudta felhívni magára a figyelmemet, hogy elhunyt. Bár az is lehet, hogy csak most nőttem fel hozzá. Ne hallgassátok végig, ha nem tud nagyon mélyen megérinteni.

Nyugodjék Békében!

Budapest

A jobbik részem

 Fehér babák (Republictól)

Ennyi. Őszíntén sajnálom, ha valakinek szomorkás estét csináltam. Nem várom azt, hogy áradozzatok róla, sőt. Egyszerűen csak egy példa arra, hogy a magyar "alternatív" zene nem Lovasinál kezdődött. (És így a blog jellegének is megfelelek, mert sok szeretettel várom a javaslatokat, hogy szerintetek hol-kinél kezdődött a megszokott zenéken túlmutató magyar "alternatív" műfaj.)

Egyszer majd azt is leírom, hogy miért van az alternatív idézőjelben, ha a zenéről beszélek. :)

Jóéjt!

Hali!

Influenzálódok én is egy csöppet.

Van ez a dolog, hogy H1N1
Kérdezzük meg az utca emberét. 10-ből 1 ha tudná, mit jelez ez a betű-szám-betű-szám dolog.

Ezt: "A H1N1 az A típusú infulenzavírus egyik altípusa, az emberi influenza leggyakoribb okozója. Nevében a „H”  a hemagglutinin proteinre, az „N” a neuramindiáz proteinre utal. Számos különböző törzzsé mutálódott, köztük a spanyolnátha vírusa, enyhe emberi influenzák vírusai, járványos sertésinfluenza törzsek és a madarakban talált különböző törzsek." (Wikipedia. Aki komolyabbat akar, annak ott van a Dr. Csabai Zsolt-féle cikk)

Gondoltad volna, hogy a spanyolnátha ugyanez? Régebbi idők H1N1-e.

Tehát, többtízmillió áldozatot követelő vírustörzs egyik fajtájával van dolgunk. Jelenlegi komolysága és azon tény alapján, hogy valóban világszintű járványról van szó, úgy gondolom, hogy reális a félelem.

Ezeken kívül van egy társadalmi dolog is.
A média felfújja a dolgot, világhisztériát generál, megjelennek az összeesküvés-elméletek szövögetői is, elérik, hogy két részre szakadjunk ebben is. Oltatsz vagy nem oltatsz? Ez a mai fő téma mindenhol. Szinte már-már megfeledkezünk a napi politikai kérdésekről és ráfókuszálunk az új problémára. Majd, minnél jobban fókuszálunk, annál inkább kerülnek elő a napi politika hátsó ténykedései a vírus körül.
"Meg akarnak minket mérgezni. Kampányprogram az oltás, hogy az MSZP elmondhassa, hogy kigyógyította az országot ebből a súlyos bajból." Stb... Ugyanmár.

Hiszek az emberi eszme önállóságában, hiszek a liberális gondolkodásban és hiszek a modern orvostudománynak. Mindenki olvasson utána és saját véleménye alapján döntse el. Én szívesebben bevállalom az oltás szerintem lényegesen kisebb kockázatát, mint egy esetleges halálos tüdőgyulladást szövődményként. Ami a legfontosabb: lelketek rajta, de ne csak azért ne oltassatok, mert a szomszéd unokaöccsének a bal kislábujja fájt az oltás után 10 percig.

Sokkal vidám téma:

ZENE.

Ma: Oi Va Voi
Héber, balkáni, magyar népzenei elemek ötvözve egy kifejezetten erős zenekarban. Külön csemegeként rögtön egy szép magyar népdal Oi Va Voi módra,Németh Juci éneklésével:

A csitári hegyek alatt.

Bónusz: Ilyenek, ha épp nem magyarok, viszont egy színpadon állnak. Valahogy él az egész.

Gypsy

Puszi, Pacsi, Páá!

"Az év vígjátéka"... Hírdetik a mozik kapujában. Természetesen nem a filmet akarom lehúzni, de egy ilyen cím nem feltétlenül a minőséget jelenti, és jelen esetben, a 2009-es vígjátékfelhozatal elég gyengére sikerült. De... Nem sok film mondhatja el magáról, hogy a bemutatója után még 5 hónappal (!) is vetítik a mozik, mert annyian látni akarják.

A nem mindennapi nézőszám is mutatja, hogy a film nem mindennapi. A történet egyébként nem újdonság, a vígjátékírók szeretik megeleveníteni a legénybúcsúkat, amikor a vőlegény még egyszer utóljára kirúg a hámból, esetleg férrelép, de mindenképpen mókás kalandokba keveredik. Viszont ebben a filmben, mind a megvalósítás, mind a történet váratlan csavarokkal van teletűzdelve.

Kezdjük ott, hogy a rövid kis "before-party" után rögtön másnap reggel ébredünk, totál másnaposan, és semmire nem emlékszünk magából a buliból. A vőlegény eltűnt, másnap pedig esküvő. Mit tennénk ilyenkor? Hőseink, Phil, Stu és Alan úgy döntenek, maguk járnak utána a történteknek, de másnaposan, amnéziával, igen nehéznek bizonyul a dolog.

A rendező, a részegen-őrjöngés teljes kihagyásával fricskát mutat a hasonló kategóriájú filmeknek. És egyben azt is bizonyítja, hogy híres színészek nélkül is lehet jó vígjátékot csinálni, ugyanis a szereplők mind kevésbé ismert, ám annál tehetségesebb színészek által vannak megjelenítve.

Az egyetlen negatívuma a filmnek, hogy az egyedi poénok közé (holokauszt-gyűrű, Mike Tyson tigrise, stbstb), sok átlagos, illetve agyonjáratott vicc is bekerült, de szerencsére ezt a karakterek bőven ellensúlyozni tudják.

Összességében a film nem volt rossz, akár még többször is megnézhető. Az imdb-s értékelés alapján 8 pontos, de szerintem egyezzünk ki egy 7.5-ben. :D

link: http://port.hu/masnaposok_the_hangover/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=102478

Zolika, pont ilyesmire gondoltam, amikor beszéltünk a blog jövőbeli alakulásáról. :)

Az írásom apropója, hogy én is "más szemszögből látom, mint ahogy mindenhonnan halljuk", de kicsit más szemszögből, mint ahogy azt Zoli (Smeo) látja...

Én úgy gondolom, hogy "világbetegségnek" azt kéne hívnunk, hogy mindent lenyomnak a torkunkon, amit csak tudnak, amit csak az arcuk bőrvastagsága elbír. Lenyomják. Lenyomják, mert "mi"(a társadalom) vályúhoz állunk, mint az állatok, minden téren. Ez valószínűleg betudható a sikeresen folyó tudatos népbutításnak. Az emberek nem nagyon akarnak a dolgok mögé látni, olvasni, művelődni, gondolkodni. A legjobb a legegyszerűbb. De őszintén mit is várunk, ha olyan magas szintű elkorcsosodás van jelen, amilyen?! Az emberek közt mutatkozó ostobaság szinte már elfogadott (erre most inkább nem is térek ki, majd ha érdekel valakit mire is gondolok, akkor majd kifejtem, bár szerintem nincs erre szükség...), meg hát miért is ne lenne elfogadott, hisz többen vannak, mint a gondolkodók. Sajnos...

És szerintem ez mindennek az alfája, emiatt nyomják le a szart a torkunkon, mi meg bár nehezünkre esik, lenyeljük. A nagytöbbség hangoskodva lenyeli, és az a pár kétségbeesett suttogás alig hallható ki a tömegből...És elhintik, hogy aki lázadni mer, az szélsőséges, haj de csúnya, gonosz ember...Elhintik, mert ez az érdekük! (...Ősi Jognál erősebb az Ősi Érdek...)

A H1N1-ről nem sokat szeretnék írni, mivel sajnos nem vagyok egy virtuóz a témában, de elolvasva Dr. Csabai úr írását még jobban felerősödik bennem a gondolat, hogy persze betegség van, influenza van, de azért mégis emberi kéz is van...Szeretnék én jó állatka módjára vályúhoz állni és megenni az egész történetet, de...De felmerül a kérdés, hogy miért szól mindenhonnan ez? Kinek az érdekei (persze a miénk, ki másé lehetne?) ezek? Ha már az embernek a saját telefonjára olyan üzenetek jönnek, hogy: "ennyi-meg annyi új oltóanyag jött és haj de jó neked ha beoltatod magad", akkor az kicsit elkezd gyanússá válni, hogy miért is eröltetik ezt enyire? Szeretném, ha nem büntetne meg a Jóisten ezen a téren való nihilizmusom miatt, és csak az államon tudok koporászni, hogy ne legyek én az ikszedik áldozata ennek, ha tényleg létezik...meg aztán azon gondolkoztam, hogy halljuk a nagy számokat, hogy hányan lettek betegek és ebből hányan haltak meg, csak azt nem teszik hozzá, hogy ebből mennyien voltak az utolsó napjaikat rúgó idős emberek, a hajléktalanok, vagy mondjuk AIDS-ben szenvedők, akik bármi másban meghaltak volna!?...szóval én nem tudom, nem azt állítom, hogy nincs influenza, hanem egy fiktív, kreált valamivelvan dolgunk és ne legyünk óvatosak és ne tegyünk óvintézkedéseket...én csak annyit mondok, hogy mindig, mindenhol valamit meg akarnak az emberekkel etetni, most éppen ez van soron, és ha a sok közül valamelyik igaznak bizonyul, összetehetjük a kezünket és megköszönhetjük a hatalmasoknak, csepegtettek nekünk is valamit a jóból és bizony legyünk nagyon hálásak...

PS: kicsit összecsapott lett és nem biztos, hogy érthető, amit ki akartam hozni, de késő van már, én meg fáradt, szóval így sikerült:)Szép estét mindenkinek! Erőt egészséget!

    Mai gondolatom az influenza, de kicsit más szemszögből mint, ahogy mindenhonnan halljuk. Először is az jutott eszembe, hogy az emberek nagyon szeretnek rettegni.Igen ám, de csak úgy, hogy közben tudják, biztonságban vannak. Sötét van, vadul villódzik a TV-ben valami jó kis horror. Szőke nő. Kések,puskák,fejszék. Gyilkos,zombi,szellem,vérengző állat,vámpír vagy ezek tetszőleges kombinációja. Mi pedig ülünk a 21. századi lakásunkban a 21. századi heveder zárunkkal, és nyugodtan borzongunk, hiszen valójában biztonságban vagyunk.
   Hát féljünk mástól! Itt van nekünk a nem túl lírai nevű nemesis; H1N1. Nem akarom tudományos oldalról megközelíteni a dolgot, mert sajnos nem tudom tartanunk kell-e tőle vagy csak egy jól sikerült marketing hadjárat, esetleg más célt szolgál, de annyi biztos; központi téma.
   Zsidóznak, amerikaiznak, fasisztáznak, világhatalomról beszélnek. Nem értem. Miért fontos ez az embereknek ennyire? Sajnálom azokat az embereket, akiknek saját életük annyira unalmas, hogy nagy összeesküvés-elméleteken törik a fejüket, antiszemita "igazságokat" hisznek magukénak. Annyira fél az ember a betegségektől, hogy mindenáron magyarázatot akar találni rájuk. Régen Istennek tulajdonították a betegségeket, ennyivel letudták a dolgot, lehetett hozzá imádkozni, hogy lécci ne öljél meg minket. Most az embereket hibáztatják. Azért óvatosságból üzenem, ha mégis tényleg ember fejlesztette ki, hogy: Please don't kill us!.
   Amúgy sem kell már sokat várni, hiszen a globális felmelegedés pozitív hozadéka egy ideig az lesz elvileg, hogy eltűnnek az átmeneti évszakok, vagyis az influenza időszak...

Szép, C vitaminban gazdag napot mindenkinek...
 

Sziasztok írók és olvasók.
Kis felfogásbeli változtatásokat szeretnék közzétenni. A blog működését tekintve jobb lenne, ha egy napi fórum funkcióját is felvenné, vagyis az eddigi tartalom mellett megjelennének a még személyesebb mindennapi vélemények, élmények, események, ezzel is hozzájárulva egy nagyobb közösség kialakításához. Egy kötött alkotásra nehezebb reagálni, mint egy szubjektívebb cikkre.

Köszi mindenkinek az eddigi, és remélhetőleg az ezutáni segítséget is:)

Egy másik versem. Valójában nem exhibicionizmus dolgozik a szívemben ilyenkor keményen, hogy fel kell raknom ezeket a kihányt szavakat. Egyszerűen szeretnék visszaadni nektek valamit. Ennyire futja.

Egy igazi Költőnek

Ráborult Sötét a csendes rónaságra,
Lassan fagyos fátylát szét teríti rajtunk.
Elpuhítja dalod komor némaságra,
Rettegünk, amiért szabadban maradtunk,
Hogy ázott álmunkat teregessük,
S eközben azokat mind papírra vessük.
Könnyel, Nyállal nedvezzük be nappal,
Éjjel elegánsan hordjuk egy kalappal.

A te álmaid mind felszívódtak könnyel,
Hát kővel lábadon ejtenéd patakba,
Akkor majd a bánat rút torkában elnyel
S víznek felszinén csak kis tested maradna.
Érzed, amint a bársonyos selyem
Simult a testeden egy kellemes helyen,
Sziszegve öleli körül nyakad,
S hirtelen a levegő torkodon akad.

Azt hitted költő vagy, de a tollad se fog,
Versed kong, hangja nem alliterál,
Mindegyik szócska csak keservesen nyafog,
A semmi füstjéből sok cifra szó pipál.
Ráborult Sötét a csendes rónaságra,
Ne énekelj, itt nincs neked helyed,
Lehet dalod, akármilyen bátor,
Nem halljuk a sötét sikolyától!

 

A hajdamákok már egy ideje itt vannak, egészen pontosan 1991 ferdruárjában alakultak. 2002 óta CD-n is fellelhetőek, a neves EMI jóvoltából. A Haydamaky érdekes keveréke a ska-nak, a szláv, azon belül is ukrán népzenének, és a rock-zenének. Rendelkeznek egy igen jó trombitással, egy rendkívűl szuggesztív frontemberrel és a világ legenergikusabb harmónikásával. De ami igazán fontos, hogy idén augusztusban ellátogattak hozzánk is, egészen pontosan a 'ZIGETFESZTIVOL'-ra, ahogy a fellépők nagy része ejtette.

A koncert minden jelenlévőnek óriási élményt jelentett szerintem, de csak a magam nevében nyilatkozhatok. Számomra életem egyik legjobb koncertélményét nyújtotta. A technikai bakik ellenére, amikről nyilván nem ők tehettek... A koncert délután (wtf?!) 3-kor kezdődött. Mondanom sem kell, hogy a Nagyszínpad előtt nemcsak a szöcskenyájak, de a fesztiválózók is tikkadtak voltak. De még ebben az embertelen időpontban is legalább 150 ember összegyűlt a színpad előtt. Sok ukrán rajongó is követte őket a fesztiválra, úgyhogy a tömeg 1/3-át ők tették ki. A koncert elejétől a végéig egy óriási ugrabugrálás volt. Nem is ez a jó szó erre. Ez a zene arra késztet mindenkit, hogy mozogjon rá. Bármilyen tánctudás nélkül, ösztönösen. Magyar, ukrán, spanyol, ír, minden nép együtt ugrált a szláv muzsikára.

Élvezet volt, remélem még jönnek!

(Azt hiszem, észlelhető a tömeg mérte alapján, hogy ez nem a magyarországi koncertről van, de biztos, ami biztos, ideírom.)

Ezt meg kell mutatnom mindenkinek! Tudom, hogy késő van, igen, tudom, hogy megint csak 3 órám lesz aludni. De leszarom, amikor ilyen dolgokról van szó.

Ki ne ismerné Kollár-Klemencz Lászlót, a Kistehén énekesét? Aki nem, az majd most megismeri!

Hali!

A trükk az, hogy a téma nem zene. :)

Eugene Ionesco a XX. század eleji jelenség, az abszurd dráma egyik szülőatyja. 1949-ben írt egy darabot, melynek címe: A kopasz énekesnő.

Ionesco egy hánytatott sorsú román származású francia író, aki ebben a művében az angol kispolgárságot mutatja be. Ez azt hiszem önmagában elég abszurd, hátmég, ha...

Nem szeretnék hosszú sorokat bepötyögni a darabból, aki csak teheti olvassa el. Az egész kb. 40 oldal, egy felvonásos darab, 6 szereplővel, érthető, egyszerű nyelvezettel***, irtózatosan mély értelmű poénokal és olyan groteszk látásmóddal, ami felborít mindent, amit az ember egy színdarabról el tud képzelni. Muszáj mutatnom belőle, így képileg:

http://www.orkenyszinhaz.hu/program/kopaszvid.php

Hangsúlyoznom sem kell remélhetőleg, hogy ez a részletekből összevágott videó nem ad vissza túl sokat a darabból, ráadásul ez az előadás eléggé klasszikus formában közelíti meg a darabot, csak a szöveg adja vissza az abszurditást. Ha van 8-10 szabad percetek nézzétek meg, ha van fél órátok olvassátok el. A mű amúgy Európa Diákkönyvtáros verzióban is megjelent, minden könyvtárban megvan.

Kis írásos részlet (muszáj):

TŰZOLTÓ Egyszer egy fiatal borjú sok üvegszilánkot evett. Ettől aztán megellett és világra hozott egy tehenet. De mivel a borjú fiú volt, a tehén nem hívhatta mamának. Apának se szólíthatta, mert a borjú túlságosan fiatal volt. A borjú tehát kénytelen-kelletlen megnősült, s a városházán, az akkori szokás szerint mind a kettejüknek alaposan odapörköltek.

MR. SMITH Így lett belőlük pörkölt.

MR. MARTIN Sok fűszerrel.

TŰZOLTÓ Ismeri a történetet?

MRS. SMITH Minden újság tele volt vele.

MRS. MARTIN Nem messze tőlünk történt.

Ilyen. És még ilyenebb. Olvassátok.

*** Érdekesség: Ionesco nem beszélt jól angolul, így a mű bizonyos részein egy angol nyelvtankönyv példamondatai alapján írt, pl: "Ma nem ettél sokat. Én többet ettem, mint Te. Te is kétszer szedtél, de én másodszorra többet..." Stb.. Ez sem rossz humorforrás a darabban.

Zenede: Dave Matthews Band

Méltatlanul ismeretlenek a nagy kacsaúsztató felénkeső oldalán. Pedig iszonyat kemény zenét játszanak.

Ez még Matrix filmzene is volt.

When the World ends.

Ezt a klippet pedig minden boldog lelkületű embernek ajánlom, szerintem lélekmelengetően vidám:

Everyday. ( Ez sajna nem embeddelhető.)

https://www.youtube.com/watch?v=iRpgwgVwCVA&feature=fvst

Majd egyszer az is megtörténik, hogy írok valamiről.

Puszi, Pacsi, Pááá!

Koncertre megyünk ma még a gödörbe kilencre.
V. nem gyakorol már elteszi azt a gitárt
Hagyja hogy egyensúlyozni tanuljon a húron a csend. 

És útközben V.-ről a zebrán lefújja a zöldet a szél
Berohanunk érte a kocsik közé
Féknyom-síneken viszik őket szándékuk elől
Mint táborba a foglyokat
De megmentjük őket, nem tudnak elütni. Végül elugrunk.  

Végre beérünk. Nem tudom hogyha Balázs a jövő heti órán megkérdi majd
Ki volt az a lány (Itt nem tudja a zajban)
Oldalamon lesz-e V. vagy csak átlátszódik a holnapomon 

De nem baj az se ha hátat fordítunk csigolyáink
Összekapaszkodnak majd mint fogaskerekek. 
Működtetik az emlékeket. 

Látom V. mással táncol. De nem vagyok féltékeny mert
Senkinek sem vetkőzhetne le jobban mint nekem otthon
bugyiján a lyukakba 

Türelmes vagyok, és tényleg ártatlannak gondolom magam
Pedig csak megspórolom bűneim úgy mint maradék kenyeret
Nehezebb, szar időkre  

Hogy mikor megcsal, sem ütöm meg
Ő meg hálás, pedig csak azért ölelem újra
Mert neki még. Neked már nem mondhatom: hülye kurva. 

http://www.dokk.hu/kolto2.php?id=16878

Azt hiszem erről nem kell túl sokat írnom pluszban. Olvasd, érstd, élvezd!

Sziasztok!

Akkor én is elkezdem, ha már mindenki belelendült itt az írogatásba. Engem is Mogyi hívott, még nyáron beszéltünk erről Dankó pajtás kíséretében és már akkor nagyon tetszett ez a kezdeményezés, szívesen vagyok részese. (: Remélem tényleg elérünk ezzel valamit, ha mást nem is, legalább felhívjuk olyan dolgokra a figyelmet, amiknek nem szabad elveszniük, amik mellett nem kellene elsétálnunk szó nélkül. Most leírom én is, hogy sokat gondolkoztam, mit is írjak, mi az amivel elkezdhetném... És akkor megtaláltam. Nagyon régóta keresem ezt a kötetet, Kovács Ákos-Szív, seb, ész. Most találtam meg és rögtön ki is kerestem az egyik kedvencemet belőle, tehát ezt osztom meg veletek. (:

Közömbös gyógyító ének

Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsímogatni a fejed, nyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye, mindegy? Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.

Tényleg a kedvencem, olvassátok, jusson el oda, ahova el kell jutnia. Nem csak az értheti ezt, aki átélte, de leginkább mégis az értheti, aki tudja valakihez kötni ezeket a mondatokat. Ennyit akartam.
Tiszteletem.

Gondolom mindenki ismeri az MTv icon-t. Amikor a zenecsatorna összehív fiatal tehetségeket, hogy adják elő egy régi (lehetőleg éss jubileumát ünneplő) együttes dalait. Tankcsapda, LGT, Neoton Família, Demjén, Hungária, és idén az Edda is sorrakerült.

Nem vagyok Edda rajongó (sőt...), de ezt a számot mégis meghallgatásra ajánlom. Előadja a Zuboly, a magyar broken etno vagy folkjazz zenekar, ha mindenképpen be akarjuk sorolni valahová. De a meghallgatás után szerintem mindenki rájön, hogy a Zuboly sokkal izgalmasabb annál, hogy csak úgy megbélyegezzük őket bármivel is. (Mellesleg a kedvenceim, a drága Zubolykák...)

Enjoy!

Adott egy fiatal, jóképű fiú, aki lelőtte az apját. Nem tudja miért. Vagy csak megfogalmazni nem tudja (meri). Kicsit, mint az Édes Anna. Senki sem hiszi el, hogy tényleges, kézzelfogható oka volt rá. Valójában nagyon is volt rá oka. Apja tökretette az életét/ álmait. Eladta a számára annyira fontos céllövöldét. A családi vállalkozásukat. Emellett pedig brutális és részeges apa (volt). De van amit nem lehet elmondani... "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Mondta talán Hegel. És mennyire igaza volt. Feri igazából nem titkolja, mit tett. De amikor elmondja, nem hallják, vagy nem értik meg. Amikor nem mondja el, nem érdekel senkit. Akit talán érdekelne, az sosincs ott.

1989-ben készült. A rendszerváltás előtt játszódik, a fiatalok szeretik játszani a felnőttet, és arról álmodozni, hogy kimennek nyugatra, Amerikába. Néha elpattan egy füvescigi, pár üveg sör, buli, amikor a szülők elutaztak. A magnóban nyugati zene szól, de ők még a kelethez tartoznak.

Sajnos a jó filmeket vagy nagyon későn, vagy nagyon korán vetítik a televíziók, ez nézőpont kérdése. A hajnali 2órás kezdés még nekem is vicces. Mindenesetre nem bántam meg, hogy fentmaradtam. Sőt ! A színészek nagyon jók... (Igazából Feró számomra itt óriási pozotív csalódás volt, mert tényleg nem volt egy profi színész, de túltett önmagán.) Nem hiszem, hogy ennáél bármi közelebbit írhatnék spoilerezés nélkül. Ha pontoznom kellene (mostmár akkor bevezetjük?...) 6 pontot adnék 10-ből.

A film linkje: http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=333&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Én is bemutatkoznék egy kicsit.

Réka vagyok, és bizony már 19 éves, úgyhogy azt hiszem én leszek itt az öreg róka. Engem is Zoli hívott meg, és nagyszerű kezdeményezésnek tartom ezt a blogot (hát persze, különben nem írnék ide...). Kezdő egyetemistaként még nem sokmindenhez van közöm, de minden érdekel.

Érdemileg azt hiszem, hogy csak a filmekhez tudok hozzászólni, és talán egy kicsit a színházhoz is. De persze szeretem a zenét, és még az is lehet, hogy pár koncertélményemet is leírom. Érdekel még a kortárs irodalom. Úgyhogy várhattok tőlem verseket és könyvajánlót is.

Azt hiszem sikerült kellően unalmas és könyvmoly benyomást keltenem. Be is fejezném itt, csak még annyit, hogy nálam zh-k miatt tuti nem marad el a posztolás! :D

Hali!

Smeo hívott és még én sem egészen érzem, hogy mi fog ebből kijönni.

Például, hogy miről fogok ide írni? Ezen sokat gondolkoztam, nehéz kenyér. Az például nagyon tetszik, hogy filmeket mutatunk be és értékelünk 10-es skálán. Biztosan fogok filmekről írni. Biztos fogok színművekről írni. Egészen biztosan fogok zenéről írni. Nagyon szeretnék a magyar közéletről, gazdasági folyamatokról írni. Csak az nem illik ide. Azért majd csempészek bele olyat is.

Kezdjük magammal és egy kis zenei csemegével.

Én lenni hivatalos nevemen Lukács András, nemsokára nagykorúvá váló (ejtsd: 17 éves) átlag-gimnazista. Aktívan zenélek, basszusgitározom (könnyűzene), nagybőgőzöm (komolyzene), hobbyból színjátszok. Rendkívül érdekelnek a gazdasági folyamatok és az azok hátterében álló mozgások.

Az utóbbi pár - egyébiránt rendkívül monoton - mondatból talán kisejlik az, hogy mit várhattok az írásaimtól. A többi kiderül holnaptól.

Zenei csemegének pedig akkor valami igazán finom.

Bízom benne, hogy az általam bemutatott zenékről őszínte véleményeket olvashatok a kommentek között. Az legalább azt jelenti, hogy belehallgattatok és ez nekem elég a boldogsághoz.

A mai zenede:

Méltatlanul kevés teret kapnak a mai magyar zenei "méjnsztrím" berkeiben. Pedig tudnak.

Jazzékiel- Az utolsó lemezlovag

https://www.youtube.com/watch?v=jsTayvGDb0s

Örültem a szerencsének!

Puszi, Pacsi, Páá!

Jó jó. Dicséret Amerika! Női rendező. Ez az. És lám, ő rendezte az alkonyatot is, (amit mellesleg nem láttam, de minden kiscsaj odavan érte...). Tehát a kislányok valószínűleg nem ismerik az előző filmjeit, vagy ízlésük nincs. Gyanítom, hogy mind a kettő. :D Mert szerintem nem kétség, hogy melyik filmet éri meg jobban megnézni.

A történet középpontjában egy 13 éves lány áll (mily meglepő), Tracy, akinek nem túlzok, ha azt mondom,  megvan mindene, kivéve az apját.  Anyja egyedül neveli őt és a bátyját, aki a suli menő srácai közé tartozik. Apjuknak új családja van és nem ér rá foglalkozni a gyerekeivel. Tracy nehezen viseli, hogy anyjának új barátja van. Nem, mint apapótlékra tekint, hanem, mint egy újabb emberre a nappalijukban. És néha már ijesztő, mennyire dühbe gurul, amint meglátja a férfit. Van ott ajtócsapkodás, üvöltözés, és egyéb ilyen mindenki által jól ismert családi mütymürütty. Tracy is a suli népszerű lányai közé akar tartozni, és tenni is hajlandó érte. De egy idő után, mintha nem ő irányítaná a dolgokat. Minden az új legjobb barátnőjével kezdődik, először csak kisebb balhékban vesznek részt, aztán fokozatosan beindult a "buli". Anyja vagy nem tudja, vagy nem vesz róla tudomást, míg egy nap már muszáj észrevennie: a lányával baj van. Vajon mi mindent szabad megtenni a népszerűségért, az új barátokért?

Érdekes film. Ugyanakkor, szerintem kicsit felületes. Nem is értem igazán a film célját. Persze, hogy a lány történetét meséli el, de... Ez tényleg Tracyről szól, vagy csak elrettentés akar lenni? (Nem, mintha ma már ez nem lenne mindennapi probléma.) Antidrog kampány? Nekem egy régi kedvencem jut róla eszembe: Szia, Tereska! Kötelező megnézni! A 13 pedig kapjon 10-ből mondjuk 5 pontot.

A film linkje: http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=57592&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Felrakom az első versem,amivel remélhetőleg megindítom az első hullámokat:)

Mogyorósi Zoltán: Diakép

Szobámban, néma félhomályban ülve,

Bárgyú életem emlékből táplálom,

Poros dobozban nyakig elmerülve,

Ahol megannyi sötétbe zárt álom

Várja, hogy újra napvilágot lásson.

De lélek, melynek kéz nem szabhat utat,

Csak lesi, hogy dobozból előásson

Egy fakult képet. Emlékek közt kutat.

S kupac alján a semmi alá rejtve,

Szemembe bámul egy szürke diakép.

S szemem nem hagyta őt elfelejtve,

Hisz e színtelen kép is meseszép!

Lágy arcvonásaid megmaradtak,

Kivetíti arcod, a képből jövő fény,

Mosolygó szájadat, melyek csókot adtak,

Gyöngéd karod, te csalfa tünemény!

A ligetben egy nyári délutánon,

Szédültünk együtt Ámor mámorától,

S én még most is csak csókodat kívánom.

Hát hogy jutottam tőled ilyen távol?

Visszacsukom a diát, s nem nézem többé.

Bíztatom magam, hogy feledni egyszerű.

Bár elmentél, tudom, sosem válsz köddé;

Ajkam édes lesz, csupán szívem marad keserű.

2007. április 20.

      Azért kezdem ezzel a bejegyzéssel a blog indulását, mert úgy érzem,hogy amiről most fogok írni az volt az egyik legfőbb mozgatórugója kezdeményezésemnek. A média feladata lenne a kultúra terjesztése is, nem csak a celebhadjáratok és a marketing fogások túlhajszolt pulzálása. Hihetetlennek tartom, hogy Magyarországon a három legnépszerűbb blog a napiszar, a puruttya és a kuruc.info . Ezzel nem ezt a három blogot szeretném minősíteni, hiszen a saját arculatukban kihozzák magukból a maximumot. Ezzel a többséget szeretném minősíteni.
     A hitelesnek mondott online média (elsősorban az index-re gondolok) tele van hozzá nem értő, kulturálatlan, önelégült íróval. Ha csak egy nyári cikkükre gondolok, ahol "vállalhatatlan zenekar" jelzővel titulálta egy bizonyára Groove Houseon, esetleg ha idősebb R-go Robin szocializálódott kritikus Magyarország jelenlegi egyik legismertebb és elismertebb együttesét, a Kispál és a Borzot és két újabb generációs, de már ismert zenekart; a Vadfruttikat és a Kaukázust.
    Talán nem azokat kellene bántani, akik valamit szeretnének elérni az életben és kivételesen még zenélni is tudnak (műfajtól teljesen függetlenül értem ezt!) Remélem sikerül majd kialakítani a blogomon egy olyan fórumot, ahol az igényes és konstruktív kritikusok elmondhatják a véleményüket, valamint a kortárs művészeink megmutathatják magukat. Ezzel teremtsünk valami újat Magyarországnak. Teremtsünk kultúrát a kultúrának!
 

A mai nappal világra szabadítom első blogomat. Ennek a célja egyfajta közösség kialakítása. Egy olyan internetes közösségé, amely tagjai szeretik a művészeteket, szeretnek róla beszélni, róla olvasni, esetleg szeretnék megosztani másokkal saját műveiket. A könnyűzenétől a szépirodalomig, sőt a színháztól a sportig mindenféle témával szeretném, ha foglalkozna ez a napló. Egyúttal várom a segítségeteket, hogy valami igazán színvonalasat hozzunk létre a politikai függetlenség, és a jóízlés jegyében.

Ha valaki szeretne segíteni ennek megvalósításában, ezen a címen érhet el: smeo@citromail.hu